Az orosz fekete terrier fiatal fajta. A fajta nemcsak az orosz, hanem a külföldi érdeklődők körében is népszerű lett.
1924-ben a Fiatal Kutyatenyésztők Központi Iskolája célul tűzte ki, hogy létrehoz egy szolgálati kutyákra,munkakutyákra szakosodott központi telepet ( Krasznaja Zvezda ). Ebben a tenyészetben tenyésztették ki az orosz fekete terriert. A II. Világháború után a Szovjetunióban igencsak lecsökkent a munkakutyák száma, de felhasználásukra egyre nagyobb igény mutatkozott. Erős, szívós, nagyméretű, igénytelen, nyugodt, kiegyensúlyozott idegrendszerű, jó érzékszervekkel rendelkező kutyákra volt szükség, amelyek különböző éghajlati viszonyok között ( Pl.. Északi sarkkörön túl is ) megállják a helyüket. A Krasznaja Zvezda tenyészetben a következő fajták egyedeit keresztezték: kelet-európai juhászkutya - újfundlandi, bernáthegyi - kaukázusi juhászkutya, dog - kelet-európai juhászkutya, újfundlandi - kaukázusi juhászkutya, óriás schnauzer - airedale terrier, óriás schnauzer - rottweiler. Kiemelt figyelmet kaptak a rottweiler, az óriás schnauzer és az airedale fajták.
A rottweiler erős, igénytelen, vad és kiegyensúlyozott kutya, jó érzékszervekkel. A fajta nagyon jól keverhető, jól átadja a masszív, erős felépítést.
Az óriás schnauzer kipróbált munkafajta, amelyet sok ország rendőrségénél alkalmaznak nyomkövető és őrző feladatokra. Nagyon erős, vad, mozgékony, jó érzékszervekkel. Az airedale terrier életerős, igénytelen és jól szaporodó fajta, kiegyensúlyozott idegrendszerrel. Hiányosságaként lehet említeni viszonylag kis termetét és könnyebb felépítését. Az első lépcsőben egy óriás schnauzert, Royt használták. Roy airedale szukákat fedezett be.
A második lépcső az óriás schnauzer és a rottweiler keresztezéséből, szintén Royra épült. Roy rottweiler szukákat fedezett be.
A keverékek harmadik csoportja a már említett óriás schnauzer Roytól és néhány moszkvai vízikutya fajtájú szukáktól származik. A moszkvai vízikutyát a Krasznaja Zvezdában tenyésztették ki újfundlandi kan és kelet-európai juhászkutya, valamint kaukázusi juhászkutya szukák keresztezésével és az utódok egymás közötti fedeztetésével.
Az orosz fekete terrier fejlődése meglehetősen összetett és drámai volt. A tenyésztői szelektálás során sok egyed került selejtezésre.
Az alapvető hibák közé tartoznak a fogzáródás hibái, valamint a különböző méretű és formájú fehér folt megjelenése a szőrzetben. A harapófogószerű harapás és az előreharapás elsősorban a két középső metszőfog előre mozdulása miatt adódik rendezett vagy rendezetlen metszőfogak mellett. Legtöbbször a felső fogsor széles, az alsó pedig szűk vonalon helyezkedik el. A fogzáródás hibái már a tenyésztés kezdete óta bekerültek a fajtába a nem megfelelő harapású egyedek továbbtenyésztésével. Ezenkívül ezek a hibák magyarázhatók még az eltérő felépítésű fajták keverésével a fajta kialakítása során, amikor különböző fejfelépítésű egyedeket kereszteztek.
Fehér foltok leggyakrabban a mellkason, az áll alatt és a lábujjakon fordulnak elő. A tenyésztés első szakaszában dogok és moszkvai vízikutyák is részt vettek, amelyeknek különböző méretű és alakú fehér foltjai voltak. Nagy valószínűséggel ez az oka a fehér foltok megjelenésének.
Az orosz fekete terrier tetszetős megjelenése mellett igen jól kezelhető, intelligens kutya. A nevében ugyan terrier, de ez inkább az anatómiai tulajdonságaira vonatkozik, mintsem természetére. Nyugodt természetű, fölöslegesen sose ugat. Későn érő fajta, ezért komolyabb kiképzést 9 hónapos kora előtt nem ajánlatos elkezdeni.
Az FCI a III.fajtacsoportból ( terrierek ) a II.fajtacsoportba ( őrző-védő fajták ) sorolta át az orosz fekete terriert.
 
 
 
   
 
 
   
 
 
Copyright © 2005 MEMO-Tech Kft.  Minden
     
jog fenntartva. webdesign & develpoment by 4brainz - webdesign & develop